Ma korán reggel már kezdtem  is az árverezést, de mindenki kicsi összeget kínált. Erre én bekiáltottam, hogy minimum 10000 forint, erre elment mindenki. Emiatt a bíró nekem adta az egész hajóterhet. Ezután elmentem a hajóhoz, és bementem az egyik kabinba, ahol a búzát tároltuk. A búzás zsákokat kiraktam száradni. Egyszer csak találtam egy zsákot, amire egy félhold volt festve, ami egy kereskedelmi jelzés. Összeborzadtam. Bevittem egy kabinba. A zsákban tiszta búza volt, de azalatt egy bőrzsák, ami tele volt kincscsel. Lelkiismeret furdalásom volt, amiatt, hogy elvettem a kincseket.

Ma nagy sietségben voltam. El kellett mennem a biztosító társasághoz a hajón maradt búza miatt, találkoznom kellett a bíróval az árverés ügyében, s el kellett szaladnom a keményítőhöz, hátha tud valamit kezdeni az ázott búzával. Miután ezeket megtettem, elmentem Kacsuka úrhoz, ahol Athalie-ről beszéltünk. Annak idején Orsován találtam egy levelet, amely Kacsuka úrnak volt címezve. Azt mondta Kacsuka, hogy aki ezt a levelt írta, azt kérte, hogy vegyen engem a pártfogása alá. Elmondta, hogy lesz egy hadgyakorlat jövő héten, amelyre kenyérszállítást lehet vállalni, és ezt Brazovics úr is vállalta, és az övé a legjobb ajánlat. Adott egy ajánlatot, amely 60-70000 forint nyereséget hozott volna, és csak a kenyeret kellett volna leszállítanom. Én azt mondtam neki, hogy majd meggondolom. Szóba jött, hogy ezzel a nyereséggel segíthettem volna Tímeán, visszaadhattam volna neki az elveszett 10000 forintját, melyet a búza képviselt.

Fél nyolcra Komáromba értünk és megérkeztünk Brazovics Athanáz házához, amiben külön volt egy kávéház is. Brazovics Athanáz éppen nem volt otthon, amit tudtam, ezért a női szárnyba vezettem Tímeát, ahol Zófia asszonyt találtuk, Athanáz feleségét és lányát Athalie-t. Athalie kisasszonynyal pedig volt egy férfi, a jegyese, Kacsuka úr főhadnagy. Egyszer csak megérkezett Brazovics úr. Az látszott, hogy Brazovics úr és Zófia asszony nem nagyon szeretik egymást, csak kényszerből házasodtak össze. Athanáz átölelte Tímeát, engem pedig megdicsért, hogy elhoztam neki a lányt. Átadtam neki az ezer aranyat, és miután elcsodálkozott, hogy milyen kevés, elmondtam neki, hogy többi pénz a tízezer mérő búza értéke. Brazovics nagyon kiakadt, amikor megtudta, hogy elsüllyedt a hajó. Úgy döntött Brazovics úr, hogy a búzát, ami még a hajón volt, el kell árverezni. Tímea Athanáznál maradt, viszont sajnos cselédként kezelték.

Tímea egésznap elő se jött a kabinjából. Biztos nagyon rosszul érintette, hogy meghalt az apja. Egyszer csak egy roppanás hallatszott, aminek hallatára Fabula János azt ordította: megállj! A hajó tőkére ment. Berontottam Tímeához, hogy jöjjön már, aztán összeszedtem a fontosabb dolgaimat, Tímea viszont visszament a kabinjába. Gyors siettem a lányhoz, ő megfogta a ládikóját, én felkaptam őt és kirohantam vele a hajóból a ladikba, ahol már vártak a többiek a csónakban. Ezután elindultunk a part fele. Kiderült, hogy Tímea nem az apja által hagyott ládikót hozta ki, hanem egy másikat. Parancsoltam, hogy forduljunk vissza, és miután ez megtörtént, beugrotta a vízbe, beúsztam a hajóba és kimentettem a ládát. Tímea elmosolyodott, mikor meglátott engem kijönni a vízből. Miután felszálltam a ladikra, nyugodttan tartottunk Komárom fele.

Másnap, mikor Tíméa felébredt, és megtudta hogy meghalt az apja, magába zuhant, és nem szólt napokig egy szót sem. Ezután fegyveres emberek jöttek a hajóra és hozzám fordultak. Azt kérdezték, hogy itt utazik-e a Trikalisz Euthym álnév alatt menekülő török basa. Beszámoltam haláláról és megadtam nekik azoknak az embereknek a nevét, akik a Dunába lökték. Mikor mindent elmeséltem nekik, nevetve és bosszankodva mentek el a hajómról.

Utazás közben Trikalisz Euthym hívott engem. Azt mondta, hogy mérget vett be, és meg akar halni, hogy ne kapják el és a lányát ne adják hozzá egy török nagyúrhoz. Elmondta, hogy az igazi neve Ali Csorbadzsi és nem görög, hanem török. Azt kérte, hogy a Duna mélyére temessük el, és lányát a hajótulajdonos kezébe adjam. Elmentem egy paphoz, hogy eltemesse Ali Csorbadzsit, de a pap nem akarta eltemetni, mert nem volt keresztény, ezért a partra akarta eltemetni, de ott nem engedték a földművesek. A földműveseket éjszaka felhívtam a hajómra, hogy belelökjék a Dunába a hullát. Így most már Ali Csorbadzsi nyugodtan alszik Allah-hal.

Megérkeztünk az Orsovai szigetre! A vizsgáló őrség átvizsgálta a hajót, és miután semmi kivetni valót nem találtak tovább engedtek minket. Felszél támadt és nem tudtunk előre haladni, ezért gugarozással kötöttünk ki egy szigetnél. Elindultam fölfedezni a szigetet s találkoztam egy asszonnyal, Terézával, és lányával, Noémivel, akik ételt és szállást adtak nekünk. Közben történt egy kis bonyodalom, jött egy ember, mint kiderült a lány vőlegénye, aki pénzt követelt az asszonytól. Én véletlenül hallottam a beszélgetést, amit később, miután a vőlegény elment, az asszony részletesen elmagyarázott. Másnap viszont folytatnunk kellett utunkat.

Ma viharba kerültünk! Megláttunk egy malmot ami mellet ki tudtunk volna kötni. Amint a hajóval elég közel kerültünk a malomhoz, fogtam egy hosszú tekercset a horgonykötélből aminek végén volt egy vaskampó. Lendületet vettem s ráhajítottam a lapátkelékre, a kampó beakadt így már nem volt veszélyben a hajó. Timéa mellettem az egészből semmit nem vett észre csak azt a fehér macskát, mely a tető párkányán ült. Mikor a hajónk elhaladt a malom mellett a lapátkerékre akasztott kötél elszakadt és a malom eldőlt. A malom elsüllyedt a fehér cicával együtt, viszont a Szent Borbála megmenekült!

Timár Mihály vagyok, a Szent Borbála hajó biztosa. Éppen a Dunán utazom a kormányossal Fabula Jánossal és 2 utassal, Trikalisz Euthymmal és lányával Tímeával. A hajó Brazovics Athanázé, egy Komáromi kereskedőé. A hajón 10000 merő tiszta búzát szállítunk. Ma Szent Mihály napja van és fagyos az idő.