Tímea egésznap elő se jött a kabinjából. Biztos nagyon rosszul érintette, hogy meghalt az apja. Egyszer csak egy roppanás hallatszott, aminek hallatára Fabula János azt ordította: megállj! A hajó tőkére ment. Berontottam Tímeához, hogy jöjjön már, aztán összeszedtem a fontosabb dolgaimat, Tímea viszont visszament a kabinjába. Gyors siettem a lányhoz, ő megfogta a ládikóját, én felkaptam őt és kirohantam vele a hajóból a ladikba, ahol már vártak a többiek a csónakban. Ezután elindultunk a part fele. Kiderült, hogy Tímea nem az apja által hagyott ládikót hozta ki, hanem egy másikat. Parancsoltam, hogy forduljunk vissza, és miután ez megtörtént, beugrotta a vízbe, beúsztam a hajóba és kimentettem a ládát. Tímea elmosolyodott, mikor meglátott engem kijönni a vízből. Miután felszálltam a ladikra, nyugodttan tartottunk Komárom fele.